Interjú Horváth Szilviával
Interjú készült Horváth Szilviával az ötvösműhely (Szilvia Ötvös Kft.) tulajdonosával.
Kérlek mutatkozz be 1-2 mondatban.
Horváth Szilvia vagyok, itt a X. kerületben születtem és már általános iskolás koromban érdekelt, hogy pl. a
szüleimtől kapott gyűrű hogyan készülhetett. Elképzelésem sem volt, napokig
foglalkoztatott.
Mióta foglalkozol ötvös munkákkal, hogyan ismerkedtél meg a szakmával?
Kereskedelmi szakközépiskolában érettségiztem majd a Práter utcai ötvös
szakmunkásképzőben végeztem 1991-ben. Ezután 6 hónapra külföldre mentem
„szerencsét próbálni”. Itthon egy izraeli-magyar ékszerüzlet műhelyében dolgoztam,
közben elvégeztem az ékszerbecsüs tanfolyamot.
Mikor és hogyan nyílt meg az ötvösműhely?
Hírtelen történt változások miatt lépni kellett és ekkor szüleim bedobtak a
mélyvízbe.1994. októberében megnyitott a kis üzlet, ami az első pillanattól
szívemhez nőtt. Nagyon fiatalon adódott ez a lehetőség, ami szüleim segítsége és
támogatása nélkül lehetetlen feladat lett volna. Rengeteg ember segített az első
években, amit sosem fogok elfelejteni.
Miért érdemes ezt a szakmát csinálni?
Eleinte egyedül dolgoztam, majd szükség lett állandó segítségre. Így többet tudtam
foglalkozni a munkákkal és a vevőkkel is. Az ékszerészek általában a készítéseket
jobban szeretik, de nekem a javítás is nagy örömet tud okozni. Nagyon kreatívnak
kell lenni, hogy a megfelelő megoldást -ami sokszor egyedi- megtaláljam. Ehhez
szükség van a megrendelő együttműködésére is.
Így még izgalmasabb, emlékezetesebb az összes itt javított és készült ékszer. Jó érzés úgy tervezni és
ötletelni, hogy közben az életük egy - egy pillanatát megosztják velünk és így együtt
izgulunk az ékszer átadásakor. Szerencsére többségben sikerül örömet okozni. Nem
szeretek nemet mondani és elszomorít, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztem.
Sok visszajáró vendégünk van, akiknek mindig nagyon örülünk. Ugyanilyen örömmel
fogadjuk az új megrendelőket is.
2000-ben és 2003-ban születtek a gyermekeim, akik már babakoruk óta velem együtt
„dolgoztak” és alkalmazkodtak a munkámhoz, ami ugyanúgy az életemhez tartozik,
mint ŐK!
Hálás vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amire mindig is vágytam!!! Remélem ez
még sokáig így is marad! :)
Köszönöm!